Electric Wizard - Dopethrone - bongossátán-sztónersludgedoomhalálkodás

Dobrávicse, faszok és pinák!




Kis kihagyás után újra belehányok a lelkivilágotokba, és deformálom az ép, és agyonedukált elmétek olyannyira éles határait most az Electric Wizard ezredfordulói albumával, a Dopethrone-nal... Vagy inkább az album ajánló-elemzésével.

A '93-ban alakult, brit okkult-kábszermetál-banda eleinte -'88. és '92. között- Lord of Putrefection, '92-'93-ban Thy Grief Eternal, és a '93-mas, Electric Wizard előtti Eternal néven futott. Jelenleg négyszemélyes a felállás, Mark Greening, Jus Oborn alapítótagokkal, Liz Buckingham 2003-mas és Glenn Charman 2012-es csatlakozása után. Elég sokat elmond róluk például az, hogy olyan bandákat inspiráltak, mint a kanadai Dopethrone (igen, e album miatt, igen, az ő egyik kedvencük is), Dopefight (érdekes,mi?), War Wolf, és hozzájuk hasonló antiszociál elvetemültek.


A sátáni, brit baribaszók talán legismertebb albuma ez, és bátran merem mondani, hogy az örökzöld-örökkedvenc albumaim közötti top5-ben elég stabilan áll már második éve (igen, kicsit későn ismertem meg őket).

Legelső trekk az albumról (ez^ a vidi a full album) a Vinum Sabbathi, a Szombatista Barátok címet viseli... Kinek-mit jelent, üzen ez, nekem azt, hogy eléggé kötődik az ő okkult sátánizmusuk a szombatista zsidó valláshoz. Szövegügyileg elég komoly lehúzással állunk szemben, okkult-szombatista ceremónia hatást keltve bennünk -az egész albumra, és magára az Electric Wizardra is jellemző- szétesett elmék és szanaszéttorzított, fűszagű basszerkodás egyvelege a tompa hangokkal, és a pokoli vokállal. Fasza, jó!




Oszt' rádurrantá az Öregördög a milliárd évek óta használt bongcijára, eztán mondá sábbátista követőinek: "Geci erős ez a szar!"

Majd megértitek, ha végighallgatjátok böcsülettel az albumot...

A számok közötti váltások szinte észrevehetetlenek, jól össze vannak dolgozva a trekkek, nem figyelsz, má' a Vinum Sabbathi után a Funeralopolis-t hallgatod.

A Funeralopolis az all-time-kedvenc E.W. számom... Van idő be-, és felkészülni a szám fele körül bekövetkező tetra-hidro-nukleáris agysejtbombázásra. Képtelen vagyok feldolgozni, hogy sokan hogy hihetnek a humanizmus faszfej eszméjében... Hogy nem látják azt, amit Vizárdcsávóék nagyonkirályul leírnak, metaforikusan tudtunkra adnak...?

Funeral planet, dead black asteroid

Mausoleum, this world is a tomb

Human zombies, staring blank faces

No reason to live, dead in the womb

Death shroud existence, slave for a pittance

Condemned to die before I could breathe

Millions are screaming, the dead are still living

This Earth has died yet no one has seen

Csak úgy érdekelne, hogy lehet még elhinni, hogy evvel a sok agymosott, szószerint zombi gyökérrel jó világot lehet élni egyszer? Keresd az emberekben a szépet, meg a jót... Ja, mozgócélpontnak tökéletes ez a sok génhulladék genyó... Komolyan a kedvenc humanista nótám!

A We Hate You a hétköznapi gyűlölet 5 perc és 8 másodperc zörejében. A tőlünk elragadott, elvett revans-jogunk helyességét, illetőleg helytelenségét kívántatik bemutatni... Ha ismeri valaki a Rampage című Uwe Boll-filmet, akkor kéretik kombinálni a We Hate You-t, és a filmecskét. Így vagy úgy, de a tömeggyilkos-zombimészáros-feleslegesemberkaszabolós hangulat átjön az első másodperctől az utolsóig, majd nyomot hagy bennetek örökre.


Vammméééééégdumaaa!




Nemsokára kicsit boldogabb, felszabadultabb zajongással, a The Sword Apocryphonjával jelentkezek, addig is gyűlöletben gazdag, kibaszottjó füstűűgetééést, meg ivászatoskolódásot, meg utálkozólódáásot.


T$chőhh,gechhííííik!

Beígért: Black September - Into The Darkness, Into The Void, nagyonmetál metálság

Mondá a Nép: "...basszameg, nincs új poszt kibaszott bloodbathen, faszom kivan, most mire élvezkedjek...?"
S lőn, posztkészítgetősség gyúla lelkemben, s beragyogá a horizontot fenséges fénye értelmemnek, érzelmeimnek, s a Nép csitíttatik ezáltal.

Jóóóóó is, hogy végre találtam egy olyan szinten, elvetemülten mindenbennagyonfasza bandát, mint a Black September. 2012-es Into The Darkness, Into The Void albumuk egyből szívem egyik csücske lett, s érzelmeik hűen kifejező bandák közé merészelem sorolni chicagoi barátainkat.
Ez tipikusan az a patent album, amelyikről nem elég egy-két számot kiemelni, de bemutatáshoz túl sok az egy-kettő, mert hiába bemutató, a trú undergroundmindenmetálos, mint én, egyből beleszeret a világukba, ebbe a crustos, death-es, sludge-os vadulásba... Hihetetlen mód sikerült zenébe foglalni minden gyűlöletem az üresség; az üresfejű, jólnevelt robotok társadalmának minden tagja iránt.

A Rabid Hunger kívántatik bemutatni mindazon érzelmeket, melyek az éhezésem a változásra, a végítéletre előtérbe hozzák, s segítenek ezekben elmélyülni. Képtelenség úgy elmenni egy ilyen zene mellett, hogy a felépítésről, az összhangról pár szót ne ejtsek. Eszméletlen jól komponált remekmű, kiválóan ötvözi a mocskos lepratelep-sludge-ot a metálosabb deathmetallal, és helyesen, mértékkel fűszerezi meg az antihumanista, d-beates bandáknál szokásos crust-feelingjével, s mellette a norvég blekkmetálokra jellemző darálós riffelés teszi egésszé, és egyedivé mindezen dallamokat, szívemhez szólóvá, hozzám hasonlóvá. Az a két rész, 1:21-től , és 3:17-től olyan szinten libabőrössé tesz, hogy a crysis-os nanosuit armorja lónak a fasza a bőrömhöz képest. Atyaég, adj menedéket, megtaláltam a muzikális alteregóm.



















Kevert már így össze akár egy banda is blacket és deathet? Tökéletes, nincs rá több szó!
Mindent magában foglal, ami megmutatja, hogy átkozott vagyok, egy idegen az emberek között, egy jelentéktelen műemléke a rég kihalt őszinteségnek, és öntörvényűségnek. A szabadságnak elfelejtett mementója, szabadságnak mellyel más életére nem törnék, ellenben ha más az enyémre, enyéimére, annak a földi pokol kéjutazás lenne. Egy határköve a végnek, a semmi kezdetét jelzi, hirdeti a végességet, és egy jobb világ eljöttét remélteti. Mindazon érzelmek, amiket a banda -különösképpen a Cursed reprezentál- mélyek, őszinték; az enyémek legfőképp.

De gondolom ezen érzelmeimmel nem vagyok egyedül, szimplán lehet, hogy zeneileg nem ez, hanem valami más hozza ki belőlünk a hasonlót, a közöst.

Ha bármit akartok tőlük venni, a merch-oldalukon kukucskálhattok faszaságok után. A Wolf és a The war of all against all pólók eyecandyk,vizuális orgazmusok, reprezentatív mindegyik, az LP-vel egyetmben a must-have cuccaim közé kerültek első blikk után.

Még akármicsodákat akartok a csávóktól, azt ittenfele megpróbálhatjátok!

Ja, és soha ne felejtsétek:

"Az emberek azért hiszik el olyan könnyen és szívesen a hazugságokat, hogy áldozatot ne kelljen hozniuk az eszméért, és ne kelljen szenvedniük az igazságért."
Egyszer se féljen senki felvállalni az érzelmeit, a gyűlöletét a tömeggel szemben, a haragot az elnyomás ellen, hogy a vér kárba vész, mint az oxigén, amit a sok gyökér geci elszív előlünk...

Nemsokárajelentkezek.

Ahogy kibaszottul ígértem! RAPED BY PIGS - GUSHING ORGASMS 2!

Kedves nyájam, megkaptam aggódó leveleiteket, melyben a szentelt posztok holléte után érdeklődtök, nagy kedves a hiányolásotok, megüdvözültök ilyen hozzáállást tanúsítva!

Híveim, ma bemutatásra kerül egy közkedvelt slamming-brutaldeath mulatós! Kaczor Feri, Lagzi Lajcsi, és maga FENYŐ MIKI is megirigyelné ezt az érzelmes mulatósrakkenroll-klasszikust! Táncba hívja hallgatóit a Raped By Pigs, a perui ötös parasztfogat.


Egy 2009 óta működő, kifogástalan örökzöldet ki ne tűrne el napi szinten?







Ezt a 2011-es albumot kegyetlen mód sikerült a srácoknak bélbe tölteni, kurvajó hippiszalámi lett! Meglehetősen fűszeres, eléggé savas, bár könnyen emészthető főétkezések közbeni, és közötti nasi.

Mutiba elsőnek a Sores Of Afflictiont rakom, hogy lássátok, van érzelmes felem is. A nyomorúság százezer sebéből vérző ifjak hangot adnak elégedetlenségüknek, mely elégedetlenség társadalmunk rothadásának bűzéből származtatható. Ki ne szeretné "néhanapján" egy kicsit savval öntözni a sok buta tajtékparasztot, sötét gyökeret, akik lassacskán belefojtanak minket az általuk csurigbaszott pottyantósba, amit manapság mindenféle demokratikus köztársaságoknak meg ilyen-olyan demokráciának kötelességünk nevezni? Aki nem, az vagy hülye, gyurcsányista nyugger, vagy a másik szélsőség, a narancssárga retek fanatikusa, vagy annyira sötét kívül-belül, hogy csak az utódok sorozatgyártása megy neki, de az ezerrel. Kis kitérő ez mind, de megemlíteném, hogy pl. az általam nemigazánkedvelt Korn is megmutatta egy videóklipjében, hogy sokkal gyorsabban szaporodik a kis intelligenciájú létforma -akik mindenféle megfontolás nélkül beleeresztik az asszonyba [jobb esetben csak az asszonyba]-, mint akik képesek előrelátóan tervezni, családot illetően megfontoltan végiggondolni a gyermeknemzés és nevelés hosszú folyamatának következményeit, kötelességeit, a lehetséges rosszakat, és a sikerességből fakadó örömöket. Társadalmunk megfelelő szemszögből, vagy esetleg több szemszögből való megfigyelésének hatására láthatjuk az átfedéseket, és hányhatunk kedvünkre a sok agyhalott faszfejtől... És mindennek pusztulása kispajtásaink szomját olthatná. Ó, be szép is az emberi lélek!

Az albumról kénytelen vagyok még a Let Me Penetrate You-t ajánlani... Egyszerűen hibátlan szerelmi vallomás és szekxszuális felhívás egy jó pinaleves-keringőre. Érezhető, hogy lelkünket a mennybe emelő hangzás segít átérezni ezt a most még plátóinak tűnő párkapcsolatot. Kell nekünk ennél több? Társadalomtól elfordult, kedves fiatalok, akik csak szeretetre, szerelemre vágynak, néminemű nemi érintkezést meg nem vetve, persze.

Akárki akármit szeretne a csávóktól, ITTEN,A! beszélhet velük faszbukkjukon keresztül, zsátubé csenneljük meg ittenvan,né! De ajánlom, hogy vegyetek ilyen fasza sapikat, az összeset, mert kurvamenők, nekem is kéne egy.

XOXOXOXO megilyenek

Retrospektív III.: Dopethrone III. -"megint csak kiadós stonersludge-szexben részesülnek kedves, kis zöld füleink"

Retrospektív széria utsó gyöngye, mosmá' télleg' hajtsatok fejet a drogmetálnak! Báázzze.

A kanadai trió ismét tálalta a tőlük megszokott egytálételt, ami bomló hús-, és fémételt a dallamokkal, avval az eszméletlen basszusgitár-gitár-dob-hangzásssal, a rothadással, a drogokkal, a piával, a rozsdával, intim női testrészekkel, és sátáni hörgésekkel fűszerezve összegyúrtak egy istentelen, fűszagú sludge-burgerbe… megint csak kiadós stonersludge-szexben részesülnek kedves, kis zöld füleink… Mert ami oxidálódó vas, bűzlik, és valami zöld nyálka kúszik végig rajta, a lassú, rothadásos halált felidézvén, az mind megtalálható az album összes számának arcletépős riffjei között… És az albumborító is egy külön gyönyör…
Az album első, felvezető száma, a Hooked egy depresszív túra Önvád, Öngyűlölet, Drogéria, és Sátánia országainak határán. A trekk a tőlük megszokott, doomra nem, de a sludge-ra igencsak jellemző „pörgős is-de nem is” ritmussal kavargatja fel a még ép elménk rendjét… Mire a szám végére érnénk, és úgy éreznénk, hogy ami agyi-iszapot ez felkavart, azt majd jól leülepíti a következő lassú, és rozsdaszínű doomos keringő… Neem, nem, a Dopethrone zenei zsenialitása a váratlan véletlenek, és hirtelen pusztulások művészetében rejlik… A második szám, a Reverb Deep lesz az, ahol vagy kiszálltok, vagy végleg elvesztek az album undorító, de gyönyörű sludge-tengerében. A trekk lehúz a pezsgős gitáreffekttel, és a nagyon mély, és erős basszusával, az elhaló, itt-ott gyengébben hallható dobjával. Lehúz a mélybe, az iszapos, démoni víziókkal teli rozsdavörös sötétségbe… Következő megállónk a Devil’s Dandruff, egy többeknek biztosabban tetsző szám, mely ötvözi a sludge-ot a lelassított, hányás-szagú stonermetallal… Hirtelen megjelenik a méregzöld ködből kiválva az agyi-mocsarunkban a Dopethrone hajója, mely eszeveszett bio-hajtóműveivel nagyonnagy mocskot visz a le nem ülepedett iszaptengerbe, abba a rozsdamocsárba, amit az első számmal elértek… Rögtön kérdésekkel bombáznak… Felszállsz a hajóra, matróz? Kiszállsz? Vagy képes vagy küzdeni? Feladtad? Vagy talán akarod még az agykavarás és agygyönyörködtetés végzetes kombinációját?
Bandcampen az album, haaaajj', eeeee!!

*Az esetleges, többszöri végighallgatásból származó agykárosodásért sem a banda. főleg nem a cikk írója felelősséget nem vállal!*

Retrospektív II.: Dopethrone - Dark Foil – „Ha valami, hát ez mocskos, rozsdás, de mégis olyan finom, és huncut...”

Retrospektív széria cvááááááj, kettttteeőőőőő, STONERISEPORTALos régi cikkecském

"Kanada…? Hideg, juharszirup, francia amcsik… Nekem már a Dopethrone is „Kanada”, a három ifjú, Vincent (énekes,és gitáros poszton), Vyk (aki a bőgőt pengeti), és Thomas (egy jó dobos nélkül nincs jó drogmetál banda) miatt. A montréali formáció második albuma, a Dark Foil nagyon egyedi műalkotás, és egy igazi utazás a mocskos, szesz-, és zöldszagú „alvilágba”, melyet kellően hozzáértő fülek a stoner doom, stoner sludge és black metal igazán dobhártya-pirító, agytekervény-tekergető, minden stoner igényét kielégítő zenei teltséget produkáló dallamok, és érzések tökéletes elegye… Drogfűtötte rozsda-tanya… Ha valami, hát ez mocskos, rozsdás, de mégis olyan finom, és huncut... Az album nevét viselő Dark Foil személyes kedvencem, mely eléggé belerondít az átlag zenehallgató hétköznapjaiba, felemeli, de mégis bűzös odvakba tuszkolja be -még a magamfajták muzikálisan edzett lelkivilágát is-, ahol már csak az ez utáni számoktól várhatunk megváltást… Nem lövöm le a „poént”, nem közlöm csak úgy az album tovább milyenségét, de bizton állítom, hogy a Cosecha De Sangre-nak, és az Aint No Sunshine-nak (így van, Bill Withers számának feldolgozása) igen sok rajongója lesz a stonerdoomolók közül, egy meghallgatást megér minden, magának jót akaró „zöldfülűnek”! Ha érdekel az album, és bárminemű vásárlással támogatnád a bandát, zenei tevékenységüket, vagy csak szimplán király arc vagy, látogasd meg a Bandcampjüket, ahol az új albumba is belekóstolhatsz, sőt meg is veheted (nem vicc) 6,66 usadollárért, és ha esetleg hirtelenjében nagy fan lettél, mint én, nyomj egy bika lájkot a Facebook-oldalukra, vagy kattints, kacsints, és kukucskálj a Májszpészükre! Bónusz információ-áramlat az énekes, Vincent Houde youtube-channelje.

Retrospektív I.: Herder- Herder (self-titled albumajánló)

Ezt a Herdereset, és az ezutáni két Dopethrone-postot még a STONERISEPORTALRA írtam, s úgy gondolom, mint "reklám" megosztom Veletek, hívek. Reklámozom őket is, reklámozom magam is, hogy milyen fajintos irományokat okádoztam összefele. Hajj',e!

„ …őrjöngő tahók egy izomautóban, picsakészen molotov-koktélt dobálnak a jónépre!!” 

Herder, pásztor, asszondják ángléisül…Vad holland hatosunk,a gröningeni sextet, az elvetemült sztónerhorda pásztorai a közelmúltban egy agyromboló, tökönrúgdaló, paraszt stoner sludge-ot, parasztabb stoner metallal\doommal kiválóan ötvöző, zeneileg - technikát, és összhangot tekintve- kifogástalan remekművel adta át a hollandos világgyűlölet érzését!

Az albumról két számot ajánlanék, mint kedvcsináló, ezek közül az első a „We Shall All Suffer From What The Gods Have Given To Us”, mely egy depresszív, lehúzós, bongszívás-háttérhangos, okkult mocsokfürdő, doomos, nagyondoomos „sebességgel”, és mégnagyondoomosabban mély hangolással, valami okkult rituálén elhangzó éneknek megfelelő vokállal megzöldfűszerezve… Kedvencem az albumról, utazós, gonosz, tartalmas, lehúzós… Hirtelen csend-hirtelen zaj… Mmmm, lovin’ it.

A Haywire egy sztónerrokk alapokra épülő orrba-szájba sztónerkedős dühössztónerség… Máshogy lehetetlen leírni, csak az általam a képzeletetekbe festett metaforikus képpel:
„Pár vadparaszt -egy jó szál stonerbuli után- bepattan az egyikük kocsijába, nekiállnak felzaklatni a város gyűlölt népét… Látom is magam előtt a sok, hajnalban reflexből felkelő, piacra 2 forintos árkülönbség kihasználásáért meginduló nyuggert, amint üvöltözve ugrálnak a járdáról a bokorba, miközben pár zsaru bejelent a központnak: „ …őrjöngő tahók egy izomautóban, picsakészen molotov-koktélt dobálnak a jónépre!! Nem kímélik a kisnyugdíjasokat se!” 
Majd miután a randalírozást befejezték, a zsarukat is kifüstölték, ellenségek, haragosok híján elhagyják a várost, hogy újabb bulit keressenek, majd újabb pusztító-afterral koszorúzzák azt meg.”


Remélem elég költői voltam, és sikerült kedvet adni az album meghallgatásához, és megvételéhez… Ha bármi Herder-ruci kéne, tessék idefele ellátogatni! Van májas szpészük is, meg ilyen jó refleksönös oldaluk is, itt meg az új 12”-os!

!!SÉRTŐ TARTALOM!! Gore Bash - Midsummer Glutton (2011)

Na hááááj, arcok, újra jelentkezek a harmadik kibaszott posztommal, tudom, hogy mind örültök, és gravitációra fittyet hányva repkedtek örömötökben a Holdig. Hurray!

Mint ígértem, mint előrejeleztem, most a Gore Bash 4 számos EP-jét, a Midsummer Gluttont fogom kicsit a szátokba fingorászni. Az album a Gore Fever előtt 1 évvel jelent meg, 2011-es menőség, és meg kell, hogy mondjam egy külön eyecandy, egy vizuális orgazmus a borítója, amit egyébként Raulo Cáceres készített. Egyébként kurvára ajánlom Cáceres bácsi munkáit... Nagyoneszeveszettjók!!

 Esküszöm, ez az egyik legzseniálisabb cover mind közül, amiket valaha is láttam. Egy groteszk, undort keltő vadállatság... Nagy, dagadt goregeci beveri a humanburgerét, szemgolyó-shake-kel kíséri (mert akkor még nem volt harlem shake,lol), miközben a sok csicska széttrancsírozva, vagy kiszögelve rothad. Kibaszottjóétvágyat!

Zenére áttérve "sajnos" nem igazán kapunk mást, mint amit a cover ígér. Konstans okádás a mikrofonba, folyik a vér a hangszóróból, és monitor szomorúan veszi tudomásul, hogy nemsokára elvérzik a beleit majszoló zsírgoredisznó áldásos munkájának révén.
Két nagyonkibaszottkedvenc számom van az albumról, az egyik az album nevét viselő Midsummer Glutton, ami bemutatja, hogy mi folyik a buli után, amit kissé túlsúlyos haverunk rendezett. Kajafless emberi maradványokból... Ínycsiklandó, mi? Nekem is tetszik... Najónem. Ez a dobolgatás eléggé thrashgrindos hangzást ad a számnak, azok a kibaszott blastbeatek az ismétlődésükkel nagyonnagyon feldobják a nótát, esküszöm, nagyonfasza talpalávaló! Densziing,bitteeee!

Az Obliterate The Scene Kids egy kedves kis nóta arról, hogy drága Wes barátunk ((((négyszeres zárójelben megjegyezve mondom,hogy nincs vele egyedül)))), hogyan törölné el a sok csicska scenester kirakatlényt a Föld színéről. Ahogy a vérhányását hallgatom, értem, érzem, hogy szendvics-chefségéről tesz tanúbizonyságot, mert amit hallotok, kibaszottkedves olvasók, az az, hogy a Drága Szakács Úr egy jó durrantós bagó után elmeséli, hogy miképp csináljunk Humanburgert Eyeball-Shake-kel, egyszerűen, házilag. A köcsög emós scenester tetvet fejbebaszkodjuk valami tompa tárggyal, hogy a szemgolyójuk is kirepüljön, majd a home-made, v8-as, 8 literes motorral hajtott húsdarálónkba helyezzük, nagyon óvatosan, nehogy megsérüljön (basszuk bele, hogy csak úgy kattanjon). Miután szépen ledaraboltuk, húspogit gyúrunk belőlük, mööögsütjük, möögfűszerezzük, kedvünk szerint. Hambizsömibe rakjuk, kis salátával, maradék kutyamájjal, epekővel, mert kibaszott metál arcok vagyunk. Az előzőlegesen kibaszkodott szemgolyókat egy shakerbe tesszük, majd bekúrjuk a centrifugába egy 20-25 másodpercre, kivesszük, kis tejjel felöntjük, egy fél perc centrifuga megint, darált csokival, húgyhólyaggal ízesítjük, nagy mosollyal, élvezettel fogyasztjuk.

Khm. Szóval ja, ez a Wes-féle recept egy jó all-time kajcira. Akinek tetszik, megcsinálja, jól is lakik jót is tesz a gyönyörű és virágzó társadalmunknak, szóval minden fasza. Ha jó kiskölykök lesztek, leszedhetitek az albumot INNEN! De persze, mint mindig, 24 órán belül kötelesek vagytok törölni minden maradékát, vagy mentek ti is a V8-as darálóba.

Következő posztomban egy örökkedvencet mutatok be... MÉGHOZZÁ A KIBASZOTT RAPED BY PIGS 2011-ES GUSHING ORGASMS 2-JÉT!!!!! FUCK YEAH,FUCK YOU!!!!

Na puszcsi.